Városháza

Készitette: Reiter Antalné

MESÉLŐ ÉPÜLETEK - VÁROSHÁZA TOLNA

Tolna talán legikonikusabb épülete a városháza. Ami egyszerre tükrözi a település egykori polgárainak sváb, ,,takarékos" gondolkodásmódját és azt a kitörölhetetlen meggyőződést, hogy Tolna város volt és mindig is az lesz, sorolják bárhova hivatalosan.

A XX. század elején a régi városháza a mai Festetich utcában volt, a Selyemfonoda közelében, és már teljesen elégtelennek bizonyult a növekvő népesség és a növekvő feladatok ellátására. A község akkori vezetői, Ezer József elnök biró, Hochsteiger Mihály másodbíró, Partl József jegyző és Roboz János aljegyző voltak. 1904. május 8-án egy rendkivüli testületi ülésen elhatározták, hogy elengedhetetlenül szükséges egy új községháza felépitése.

A helyéről is döntöttek, természetesen jó tolnai sváb szokás szerint a legolcsóbb lehetőséget választották. Addig két, hagyományos főtere volt a városnak, az egyik a régi városháza, Selyemfonoda, Festetics kastély határolta tér, a másik a templom és parókia, valamint a katolikus iskola és a Szentháromság szobor körüli utcák.

Melyiket a három közül?

Három megoldás jött szóba. Az egyik a mai Szentháromság tér Fáy lakótelepi oldalán levő két épület helye, a Geisz és az Aneigl házak. Ezek összesen 32.000 korona értékűek voltak.

A másik a régi városközpont, ahol a községháza állt. Itt volt a régi postaépület, a Tűzoltó őrtanya, a Selyemfonoda és a régi Festetich kastély. Az e mellett alló ingatlan jött számitásba 20.000 koronáért.

A harmadik helyszin elég messze állt az akkori Tolna nyüzsgő életétől, csak a piacnapokon telt meg a tér.

Ez volt az egykori Oroszlán vendéglő, az akkori II. Lajos téren.

Ez az uradalom tulajdona volt, és csupán 12.000 koronába került. A döntő többség ez utóbbit választotta.

Az akkori közgyülés kimondta ugyan, hogy ,,kizárólag földszintesre épittessek", de Fekete Ágoston, akkori plébános emeletes épületre tett javaslatot.

Akkoriban a helyi plébános a képviselőtestület tagjaként beleszólhatott a település életébe.

(Fekete Ágoston nagybátyja volt Fekete István irónak, aki többször is meglátogatta Tolnán.)

Fekete Ágoston javaslata szerint a földszinti épületrészben üzlethelyiségeket kellene kialakitani, melyeket bérbe lehetne adni, ezzel csökkentve az épület fenntartási költségeit.

Valamint jegyzőlakást is ki lehetne alakitani ugyanitt. A testület támogatta a javaslatot, de a legközelebbi képviselő testületi ülésen már új javaslat született, az, hogy ne legyenek üzletek, nem illik egy városházához.

A jegyző is elzárkózott az odaköltözéstől.

Hiába volt minden érvelés, magyarázat, semmiképpen nem akartak boltokat az epületbe.

1904. június 19-i közgyűlésen született meg a határozat, amely szerint Tolna pályázatot hirdet az új községháza terveinek és költségvetésének elkészitésére. Egy hónappal később döntöttek arról, hogy a régi községházat felajánlják Bezerédj Pálnak a selyemfonó bővitésére 8000 koronáért.

Végül ugyanez év decemberében végleg döntöttek az egy emeletes épületről. 1905- ben 28 pályázat futott be az ország minden pontjáról.

A tolnai Nahm József pályázatát fogadták el, egy emeletes, 761,54 négyzetméter alapterületű épületet.

Költsége 98.379 korona és 43 fillér volt a terv szerint.

1905. április 24-én választották meg az épitési bizottságot, melynek elnöke Wittinger Sándor építőmester,

tagjai : Stern Árpád, Budai János, Pirgi Ferenc, Felber Alajos, Kapéter József, Petries József és Nahm József lettek.

Májusban az épitkezés vállalkozásba adása mellett döntöttek.

A 17 pályázat közül a budapesti Koch Richárd és Kallas Adolf pályázata nyert.

1905. július 3-án kezdték meg az épitkezést, ami 14 hónapig tartott.

Az alapkövet augusztus 19-én tették le, a leendő épület bal sarkára, a földszint padló magasságába.

Az épitkezés természetesen nem volt problémamentes, sztrájkok, minőségi kifogások hátráltatták a munkát, ami még így is nagyon gyorsan elkészült. Kifogás merült fel a sárgahomok minőségét illetően, a rosszul kiégetett falazótéglák miatt és a vizes tetőfa anyagot illetően.

Ezek miatt még 1912-ben is pereskedtek a kivitelezőkkel.

Községháza, tanácsháza, városháza

A tervezésnél Nahm József leirta, hogy nem kis időre, hanem évszázadokon át megmaradónak tervezte a községházat, igy kellő vastagságú falakat, tágas helyiségeket tervezett, ami szolid, mégis erőteljes és masszív voltánál fogva jellemzi a települést és polgárait.

Valamint, amikor Tolna ismét város lesz, ez az épület városházának is tökéletesen megfelel.

Az épület, ami elkészült, volt községháza, tanácsháza, és amint tervezői megálmodták, városháza is lett. Sok minden történt a falai között, emléktáblákat helyeztek el falaira, Nepomuki Szent János szobra őrködött felette.

Az eklektikus stilusú városházat párszor felújították, sokféle osztály működött benne, egy kis ideig a városi könyvtár is ott kapott helyet. De a mai napig megmaradt annak, aminek tervezték; a város irányítását szolgáló, fenséges nyugalmat árasztó szépséges épület, ami méltó nem csak városházának, de járási székhelynek is.

A volt uradalmi vendéglátóhely, ill. szálloda helyén, Nahm József tervezte és építette meg. Az ötlettől a megvalósulásig követve a folyamatot, képet kapunk az akkori sváb polgárok takarékosságáról, gondolkodásmódjáról is.

Tükrözi az akkori képviselőtestület azon meggyőződését, hogy bárhova is sorolják,Tolna mindig is város volt és az is marad, ennek szellemében épült a mai kornak is megfelelő városháza

A városháza régi képeslapokon