Varga Mihály: A tolnai rév a középkortól a 20. századig

Új helytörténeti kiadvánnyal gazdagodott Tolna városa.

Varga Mihály tanár, helytörténész "A tolnai rév a középkortól a 20. századig" című tanulmánya a Tolnai Városvédő Egyesület kiadásában, a Tolnai helytörténet füzetek sorozat második darabjaként jelent meg.

Tolna földrajzi adottságainak köszönhetően már a római korban is fontos dunai étkelőhely volt a régió nyugati és keleti oldala között. / A Duna egészen a 19. századi nagy folyamszabályozások befejezéséig közvetlenül a település alatt folyt./

A tanulmány a település gazdaságát évszázadokon át meghatározó tolnai rév történetét az 1055-ös tihanyi alapítólevél kiadásától követi nyomon. I. András oklevele ugyanis az első írásos emlék arról, hogy Tolna jelentős rév- és vámhely volt. A tolnai révről az 1800-as évek elejétől állnak rendelkezésre bővebben adatok, többek között szállítási tarifák, illetve az átkelést biztosító vízi járművek leírása révén

A folyamszabályozás révén a folyó Tolna alatti szakasza részben, majd a 19. század végére teljesen holtággá vált. A révre azonban- bár lényegesen kevesebb forgalom mellett- továbbra is szükség volt Tolna és Bogyiszló /valamint a Tolna sziget / között. Mivel a régi Duna-meder egy szélesebb Tolna felöli és egy keskenyebb, Bogyiszló felöli ágra oszlott, így normál vízállás esetén két átkelőt használtak.

A tolnai rév sorsát a Tolna és Bogyiszló közötti út és híd megépítése pecsételte meg. 1937-ben született meg a döntés a beruházásról és 1938. november 26-án megindult a közúti forgalom. Az utolsó tolnai kompot leállították, padlózatát leszerelték , egyéb leltári tárgyait pedig elárverezték.

Megtekinthető: Tolna Városi Könyvtárban vagy innen letölthető