Tóth János Kossuth -díjas operatőr a Nemzet Művésze a Magyar Művészeti Akadémia tagja Tolnán született 1930-ban. Kisgyerekként nagybátyja tolnai hobbi-műhelyében, ismerkedett meg a fényképészettel, a "falra vetített képekkel",(vegyszerben fürdetett papírokkal), amelyeken egyszer csak előtűntek a képek. A polgári iskolában ő segédkezett az oktatófilmek vetítésénél. És bár a polgáris diákoknak mozilátogatási tilalom volt 14 éves korától ő készíthette a tolnai moziban a diapozitív feliratokat. Majd, már ipari tanulóként minden szabad idejét a moziban töltötte. Ekkor indul filmes pályafutása: elköteleződése a film technikája, és vonzalma annak művészi teljesítménye iránt. 1950-ben vették fel a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Friss diplomásként a filmgyárban a trükkosztályra került azonban őt a filmezés érdekelte. A Balázs Béla Stúdió alapító tagja volt. A hatvanas években elsősorban, mint a Balázs Béla Stúdió-rövidfilmek, valamint jó néhány animációs film operatőre, A stúdióban készült munkáiból állt össze egyetlen egészestés filmje az Örök mozi. A hetvenes években pedig, mint rendező megkerülhetetlen alakja volt a korszak kísérleti jellegű filmkészítésnek. A kísérleti, az alkotás korlátlan szabadságát kifejező filmezés meghatározó alakjává vált. A kilencvenes években felhagy a közvetlen alkotómunkával és visszatér a közvetettebb filmes gyakorlathoz: a magyar némafilmek felújítását célzó programtervet dolgoz ki, és A falu rossza (1916), valamint Az obsitos (1917) filmek moziforgalmazásra alkalmas változatát készíti el. Közreműködésével operatőrként, rendezőként dokumentumfilmek kis és nagy játékfilmek sora született. Operatőre Huszárik Zoltán Elégia vagy Makk Károly Szerelem és Macskajáték című nemzetközileg is elismert játékfilmeknek, utóbbinak társforgatókönyv-írója is volt. Hosszú pályája során több filmet is rendezett, így például az Amerigo Totról készített dokumentumfilmet, emellett dramaturgja volt Huszárik Zoltán Szindbád című filmjének.

Utolsó műve operatőrként 1987-ben Az utolsó kézirat volt. Saját munkái experimentális filmetűdök voltak, fényképezési stílusára az apró részletek kiemelése, mikrofelvételek, felbontott mozgáskompozíciók a jellemzőek.  

Filmes berkekben legendás személyiségnek tartották megszállottsága, fáradhatatlan, lelkesedése miatt. Számára a Balázs Béla Stúdióban készített rövidfilmjei jelentették a művészi önkifejezést. 1963-ban és 1970-ben elnyerte a Film- és Tévékritikusok díját, a Balázs Béla-díjat kétszer kapta meg: 1971-ben és 1976-ban. 1984-ben az érdemes művész, 1989-ben a kiváló művész címet érdemelte ki. A millennium évében a Magyar Filmszemle életműdíjasa lett, a Kossuth-díjat 2001-ben vehette át. 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere, 2014-ben pedig a Nemzet Művésze címet kapta meg, míg 2017-ben a Magyar filmkritikusok életműdíjával tüntették ki. 2012-től volt az MMA rendes tagja. Látásmódja, művészete a hazai filmtörténet részévé vált.