E kutatási tanulmányt a Tolna, Bezerédj Pál tér 1. (hrsz.: 457/9) alatti volt selyemgyár építészeti és ipartörténeti műemlék együttes fonoda főépületének bővítéséhez készítettük. A tulajdonos - a TOLNATEXT Bt. (Tolna, Bezerédj Pál tér 1.) - részére tervezett engedélyezési tervben, a fonoda főépületet bővítjük - technológiailag meghatározott helyen - a Duna-holtág felé a "vízmedence" területére (77. hivatkozású helyszínrajzon és 3. melléklet vázlattervi helyszínrajzon). E tanulmány a "kötelező" résznél többet tartalmaz, mert az egész gyárépület együttes építéstörténetét feldolgozza (esetenként helytörténeti jelentőségű történeti leírásokkal), de a törvényben megkövetelt szakmai részletességet csak az érintett épületnél tudtuk biztosítani, például épületfelmérés csak a fonoda főépületéről készült (1. melléklet). A rendezési terv (Pécsépterv Csaba Gyula 2004, kivonat 2. melléklet) - az ipari üzem igényeire reagálva - lehetővé tette a telek további beépítését (max.: 60%-ig). Emiatt is tekintettük át a teljes gyártörténetet. A műemlék épületek - modern gyárépületekkel - a város felől teljesen elépítettek, ugyanakkor a Duna-holtág felé is annyira körbeépült újabb - kevéssé illeszkedő - épület "dobozokkal", hogy a műemlék védelmi rendelet "műemléki környezet nélküli" védelemről szól. A tulajdonos másik beépítést is igényelt, a védett épületektől délre, egy 2005-ben épült földszintes csarnok (77. hivatkozású helyszínrajzon és 3. melléklet vázlattervi helyszínrajzon) további azonos jellegű nagyobb arányú bővítését. A város a Duna-holtág partján városi köztereket-parkokat hoz létre. Ez is indokolta, hogy olyan egységes beépítési és építészeti koncepciót dolgoztunk ki, amely a műemlék látványát a Duna-holtág felől javítja, és a további beépítések számára is irányadó (3. melléklet vázlattervi helyszínrajzon).

Magyarországon legelőször 1680-ban, Pellérden gyártottak hernyóselymet. Mária Terézia, majd fia, II. József is a szívén viselte a selymészetet, újkori korszakának alapjait gróf Széchenyi István rakta le. Kortársa, Bezerédj István, a haladó gondolkodású nemes, a Tolna megyei Szedres alapítója, hídjai birtokán létesített selyemfonodát és szövödét. Szedres a hernyótenyésztés érdekében telepített szederfákról kapta a nevét. Bezerédj István unokaöccse és örököse Bezerédj Pál , akinek maga Deák Ferenc javasolta, hogy foglalkozzon az iparral.