Fazekasbodán született 1902 január 24-én egy parasztcsalád öt fia közül elsőként. Az akkori szokás szerint a család őt a legidősebb gyereket tanítatta. A bajai polgári iskola elvégzését követően jeles oklevéllel végezte el a bajai tanítóképzőt. A mözsi iskola tanítói pályázatára adta be jelentkezését és 18 pályázó közül Őt választották ki, és 1920 vagy 1921-ben munkához látott a faluban. Mözsre érkezésekor takaros portákat talált, mely házak szénfekete vaspalettás ablakai komoran bámultak a sivár utcákra. A gyerekek tanítása mellett szívügyének tekintette a faluszépítést. Nem feledve a tanítóképzőben útravalóként kapott gondolatot: "Ültess fát és nem éltél hiába"!

45 éven át oktatta és, nevelte a mözsi ifjakat, s közben fákkal, díszcserjékkel, virágokkal szépítette az utcákat. Először szilfákat telepített, amiket sajnos a 30-as évek szilfavésze teljesen megsemmisített. Ezt követően gömbakáccal ültette be az utcákat, és ahová lehetett cserjéket virágokat telepített. A lakosok lelkesedése, élén Schadt György tanítóval zöldbe borította a falut. Néhány gömbakác még ma is bizonyítéka a 30-as évek faluszépítésének.

A Temető utcai két holdas csemetekertben tanórán, gondozott fákat, cserjéket bárki ingyen elvihette faluszépítés céljára. A tanulók soha nem látott zöldégfélék palántázását, ültetését, nevelését tanulták meg. Megtanította őket szemezni, ojtani, nemesíteni. A megtermelt növények, zöldségek eladásából származó bevételből fokozatosan kicserélték a tantermek elavult bútorzatát.

Schadt György tanító úr generációkat nevelt, oktatott, főleg a számtan rejtelmeire, és a természet szeretetére is megtanította diákjait és a falu lakosságát. Ő nem csak tanító volt, hanem klasszikus értelemben néptanító is. Ismerte a falut az ott lakók szokásait, nehézségeit. Az emberek hozzá fordultak segítségért bármilyen gondjuk adódott. Beadványt, kérvényt írt, vagy amire éppen szükség volt.

Aranykalászos gazdatanfolyamot végzett és folyamatosan tanfolyamokat tartott a gazdáknak. Új vetőmagokat hozott a faluba és az állatállományt is felfrissítette. A gazdasági népiskola vezetőjeként a növénytermesztési versenyeken és a mezőgazdaság terén szerzett érdemei elismeréseként több alkalommal kitüntető oklevelet és érmet vehetett át.

Az asszonyoknak felesége közreműködésével főzőtanfolyamokat tartottak, ahol az új zöldségfélék feldolgozását, elkészítését tanították meg.

Hitt abban, hogy a felemelkedés kulcsa a tanult kiművelt emberfő, ezért a jól tanuló diákok családjait felkereste és ösztönözte őket gyermekük továbbtanulására.

Mindent megmozgatott, hogy a falu központjában felépüljön a gazdakör épülete és a kultúrotthon. Büszke volt, hogy ezt sikerült kivívnia. (1930-as évek vége) Megmozgatta a falu lakosságát a színházi előadások szervezésével, betanításával. Szorgalmazta a vezetékes ivóvíz bevezetését ezért járta a falut, szervezte a társadalmi munkát.

1966-ban bekövetkezett nyugdíjazása szomorúsággal töltötte el. Úgy érezte, még rengeteg energia van benne, aminek nagy részét 1972-ben bekövetkezett haláláig a falu gondozására fordított. 

Schadt György több mint 50 éves tevékenysége Mözs gyarapodását szolgálta. Az iskolapadban a gyerekeket, a faluban a felnőtteket tanította. A csemetekert kialakításával a falu szépítésébe kezdett. A feleslegessé vált fákat, cserjéket értékesítette, amiből az iskola felújítását végezték el. Szorgalmazta a kultúrotthon és a gazdakör épületének megépítését, a villamosítást és a vezetékes ivóvíz bevezetését, ezért járta a falut, szervezte a társadalmi munkát. Szervezte és irányította a közösség kulturális életét. Lakossági megkeresésre kérvényeket, beadványokat fogalmazott. Mözs utcáin néhány akácfa még ma is őrzi emlékét.

Mai szóhasználattal éve egy igazi közösségi ember volt, aki élen járt a közösségépítésben.

Példaértékű munkássága a mai nemzedék számára is iránymutatást jelen. Fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerjék, munkásságát.