A Pamuttextilművek Tolnai Gyárának története
részlet
A Pamuttextilművek Tolnai Gyárának történetét bemutató anyag települési értéktárba való felvételét javaslom, mert a tolnai Textilgyár Tolna és a környező települések életének meghatározó ipari létesítménye volt. Az itt élő emberek, családok, gazdasági, társadalmi létére nagy hatással bírt. A jelenkor emberének fontos kell legyen, hogy minél több ismerettel rendelkezzen múltjáról, köztük arról az üzemről, mely 1908-ban történt megnyitása óta generációk boldogulását szolgálta. Fizikai valójában már csak épületrészek maradtak fenn, amik napjainkban más funkcióval rendelkeznek. A múltból megmaradt tárgyak, fotók és a működéssel kapcsolatos történet megőrzésével kíván betekintést nyújtani a Textilesek Baráti Köre az egykori gyár történetérő
Tolnának a századforduló elején ipara alig volt. A lakosság mezőgazdasággal foglalkozott, de sok volt az építőmunkás is. Az első jelentősebb üzem a Selyemfonógyár, amely hazánkban elsőkének kezdte a hernyóselyemfonal, majd selyem cérna gyártását.
1908-ban Bányai Mór tolnai lakos szőnyeggyártásra kért engedélyt. A telepengedélyezést 1908. október 3-án adta ki az iparfelügyelőség. Bányai a szőnyeggyártást nem kezdte meg azonnal. A munka csak néhány hónap elteltével indult meg, de nem sok eredménnyel. A szőnyeggyártás tolnai munkásokkal indult, s Bányai Mór Szőnyeggyár Rt. néven részvénytársasággá alakult át, de ez is csakhamar eladósodott és felszámolt.
1911 nyarán a Tolnai Szőnyegtermelők Szövetkezete tartotta alakuló közgyűlését. A forgótőke hiánya, a gazdasági helyzet, sok nehézség elé állította a szövetkezetet. Kezdetben még akadozva, de termeltek. Az első világháború elején már nyersanyaghiány és a mind súlyosabbá váló pénzügyi helyzet miatt azonban a munka teljesen megszűnt.
Bányai 1919-ben a gyárat eladta, és Tolnát is elhagyta. A helyi részvényesek, akik úgy vélték, hogy Bányai megrövidítette őket, egy ideig pereskedtek, de nem sok eredménnyel. A gyár, amelyhez építése idején nagy reményeket fűztek, még kis részben sem felelt meg a várakozásnak. Nem vitte előre a község iparát, nem nyújtott több munkát a lakosságnak. Az első világháború után a községben munkaalkalom alig volt. A munkások a várasokban, sőt nagy számban külföldön kerestek munkát. A nagyobb elvándorlás indíthatta a község képviselőtestületét arra, hogy 1922. augusztus 7-én megtartott ülésükön a gyár megindítására határozatot hozzon.
Az új tulajdonos (aki Bányaitól megvette a gyárat), 1923 januárjában érdekközösségi viszonyba lépett Singer et Co. Asch, csehországi textilgyárral. Az éveken át üzemen kívül álló elhanyagolt épületet kijavították, átalakították és a meglévő gépeket átrendezték.
Az 1923. év fordulópontot jelent a gyár életében, és tulajdonképpen a Tolnai Textilgyár megindulását ettől számítjuk. Csakhamar 12 db r. 190-es szövőgép érkezik Csehszlovákiából és a szőnyeggyártás mellett a kendők szövését, valamint kalapbélés gyártását is megkezdték.
1924 januárjában az érdekközösség részvénytársasággá alakul, melyben a részvények 50 %-a a Singer et Co. Asch-i cégé lett. Mivel a gépi csomózású szőnyegek iránt a kereslet csökkent, ezért elhatározták, hogy a szőnyeggyártást csökkentik, viszont a kendő és szövetgyártást fejlesztik. Rövidesen újabb 14 szövőgépet szereztek be és ezzel már 26 gépen gyártják a gyapjú és selyem fejkendőket, valamint a kalapbélést. A nyersanyag nagyrészt Olaszországból és Hollandiából importálják, kisebb részét a Hazai Fésűfonó szállította. Mind a szövet, mind a szőnyegszövőrészleg létszáma 40-40 főből állt. Az összes adminisztrációs munkát egy személy látta el. Gyártmányaik elsősorban a fejkezdő-félék keresettek voltak, s ezért mind több árut akartak termelni. A tőkés vezetők arra kényszerítették a dolgozókat, hogy hónapokon keresztül reggel 4 órától este 8 óráig rövid ebédidő beiktatásával dolgozzanak. De a megnövekedett igényeket a túlhajszolt munka sem tudta kielégíteni. A nagyobb termelést csak a gyár bővítése, újabb gépek beállítása tette lehetővé.