Mözs község  története c.                    könyv röviden

Az őskortól a honfoglalásig

A népvándorlás hullámaiból kiemelkedő magyarságnak is alkalmas volt a vidék a megtelepedésre. Mözs is megmaradt eredeti helyén minden vészen át. Egyszer sem települt át, pedig volt idő, amikor egyetlen ház sem maradt meg belőle.

Nagyobb irányú népmozgás a bronzkorban következett be hazánk, igy falunk területén is. Mözsön két bronzkori telep került felszínre: a község közvetlen dűlőiben. Wosinsky Mór archeológus az ásatások során olyan edénytörmelékeket talált, mely az ember első nyomairól árulkodik. Ez a vízmenti hely igen kedvező volt az őskori lakosok tanyájául.

A vaskorban /ie. 800-tól/ először az illír nyelvű araviskok majd a kelták tűntek fel a Dunántúlon. Tolna megye kelta leletekben igen gazdag. Szegszárd ebben az időben virágzó város volt. A számtalan lelet mellett a neve is fennmaradt, Aliscának hívták.

A virágzó kelta életet a római légiók megjelenése szakította meg. A Dunántúl római megszállása ie. 12-9. között történt, de az ellenállást csak az isz. első század folyamán sikerült legyűrni a hódítóknak.

A római társadalomnak védelemről kellett gondoskodni a betörő hordák ellen, igy a II. században megépült Pannónia védelmi rendszere, a limes. A limes a budai hegyektől a Dráva torkolatáig tartott.

Tolna megyében a következő limes fontosabb limes erődítmények találhatók: Dunakömlőd- Lussorium, Szekszárd mellett Alisca és a vitatott Alta Ripa, melyet Tolnára teszik. A dombokat követve Várdomb, Bátaszék, Báta irányába haladt az út.

A népvándorlás népei / V-IX. század/ legelőket keresve jutottak el messzi tájakra. A Mözs, Tolna határában fellelt hun, római fegyvertöredékek és csontvázak igazolni látszanak azt a feltevést, hogy Attila hunjai 444-ben itt mérték össze először fegyvereiket a római légiókkal. 1961-ben Mözsön egy 22 sírból álló hun temetőt tártak fel, az egykori levente gyakorlótéri homokdomb helyén.

Attila halála után örökségén 454-ben a keleti gótok osztozkodtak. A hunok alattvalóiként kerültek Magyarországra a gepidák, a gótokkal rokon nép. A longobárdok az avarok segítségével azonban elűzték őket, kivonulásuk után Pannónia az avarok kezére került. Az avar birodalom mintegy 250 évig állt fenn, majd a felszámolás után a Dunántúl a frankok, a Tisza-Maros vidéke a bolgárok befolyása alá került az ország. A magyarok bejövetelekor itt lakó népek folyamatosan beépültek a magyar népbe.

A honfoglalástól a török hódoltságig kb. 1000-1541.

Wosinsky azt írja, hogy a mözsi határban a káposztáskert /iccse/ nevű dűlőben középkori tanyák is állhattak, mert Árpád-kori edények töredékei is megtalálhatók.

Mözs falut első előfordulásakor Mesk, a XV. században pedig Mes, Mies néven említik. Mözs első írásos emlékei arra az időszakra tehetők, amikor az Árpád-kori királyi megyerendszer a királyi hatalom meggyengülése, a sorozatos birtokadományozások folytán felbomlott, és ezzel megszűnt az a keret rendszer, amelybe feltehetőleg Mözs és a testvér települései is tartoztak.

XXII. János Pál pápa 1331-ben egyházi tized beszedését rendelte el, a jegyzékben először szerepel Mesk/ Mözs/ neve, mint fizető. Ez azt bizonyítja, hogy Mözs már az Árpád-korban is lakott település volt, templomos hely.

A török hódoltság kora 1541-1686.

A megye keleti része, Mözs környéke 1541-ben hódoltsági területté vált. Mözst nem osztották ki hűbérbirtokként, hanem megtartották a szultáni kincstár birtokának, hászbirtokká tették. Az itt élő nép sorsa valamivel kedvezőbb volt, mert a birtokok jövedelméből fizették a zsoldos katonaságot. A könyv tartalmaz több kimutatást, ami Mözs faluból a kincstárba befolyt jövedelmeket tartalmazza. A falu becsült népessége 1566-77 között 180-145 fő.

A 15 éves háború /1593-1606/ soha nem látott pusztulást hozott a hódoltsági településekre. A portyázásokból, , török-császári összecsapásokból Tolna-Szekszárd környékére is. Tolna lakói 1597-ben kezdtek elmenekülni, 1598-ban Szekszárd a hajdúk támadásának áldozatává vált, felgyújtották. A hajdúk legsikeresebb rajtaütése Tolna mellett 1599. június 20-án volt, A törökök közül több mint ezren vesztek oda. Nádasdy Ferenc visszafoglalta Tolnát. Mözs a 15 éves háború után pusztává vált. 1610-ben Abaffy Miklós birtoka lett.

A török kiűzésétől az újjátelepítésig 1686-1720

1683-ban vette kezdetét a felszabadítás, a felmentő sereg szept. 20-án érkezett Mözs falu helyéig és közel egy mérföld hosszúságban helyezkedtek el a mezőn. A csapdából menekülő nagyvezér Eszékig rohanva a tatár hordák által. Tolna vára is a tűz martaléka lett, Újpalánk, Szekszárd, Baját is felperzselték, lakóikat rabszíjra fűzve hajtották maguk előtt.

Tolna megye felmentése a török hatalom alól 1686. szept. 20-27-ig, Tolna város megvételével végződött. Mözs valamikor az 1690-es évek elején újjátelepedett, de az 1696-os összeírásig újból szétszéledtek lakói. Mözs és szomszédjai betelepítésével Mérey apát sem boldogult. Pusztaság volt még 1715-ben is.

A Magyar Udvari Kamara összeírása alapján: Mes puszta /Mözs/

-Tolnától ¼ mérföldnyire fekszik

-területe 200 hold jó és 75 rossz szántó , 58 kaszásrét, erdeje nincs

-mindig puszta volt

-keresztény földesura Martonfalvi volt

-malma nem volt

-kiterjedése széltében-hosszában két óra járás

-most Mérey Mihály szekszárdi apát élvezi, de nem tudni, milyen jogon

Újjátelepedéstől az úrbéria rendezésig 1720-1767.

Mözs újjátelepedési időpontjának meghatározásához a legfontosabb kiindulópont az a Bécsben 1722-ben kelt szerződés, mely a mözsiek jogait és kötelezettségeit szabályozza.

-a helység lakói a letelepedéstől számított 3 évig adómentességet élveznek. Nem fizetik a vármegye adóit sem

-mivel szabad átjárásuk van a palánki hídon, kötelesek évi hat napot a robotolni a hídon

-tizedet kell fizetni a termények, bárányok, sertés után.

-a fehérvíz halastavait használhatják, de a fogás egyharmadát be kell szolgáltatni.

Tehát a mai Mözs történetét, ami a falu előzményének tekinthető, 1721-22-től kell számolni.

A Tolna megyei német betelepítés 1720-ig éppen csak megkezdődött. a magyar és német családok aránya 6:1. Nagyobb hullámok érkeztek 1721-22-ben. Mercy bánáti birtokai betelepítését tűzte ki célul, de mivel megkapta az apari és hőgyészi uradalmat is, így ide is irányított betelepülőket.

A sokgyerekes német telepesek a két kezükön kívül egyebet az égvilágon semmit nem hoztak.

A kis határú Mözs területét néhány év alatt termővé varázsolták lakói. Létszámuk folyamatosa emelkedett és újabb területekkel gyarapodtak az apátság szomszédos pusztáival.

A falu gazdasága a XVIII. század második felében és a XIX. század első felében

A falu két részből áll: a belső lakott területekből és a külterületből, ami művelés alá vett szántó, legelő, rét, erdő, tavak. A szántól dűlőkre, táblákra tagolódnak. Ekkor már szántónak használták a jórészt kiirtott Icsei erdőrészt is.

Fő termények gabonafélék mellett a kukorica, len fokhagyma, vöröshagyma. A kenderföldeket egytagban jelölték ki, ezt mutatja a kenderföld elnevezésű dűlő. A vízigényes káposzta termesztését pedig a káposztáskert elnevezés örzi.

Híres volt a fácánkerti Homokos területen termesztett dohány.

A falu önkormányzata

A falusi önkormányzat feje a bíró volt. A megválasztását évente mindig Szent György napján, április 24-.én tartották. Az uraság három jelöltjéből a nép választotta ki. A falu, mint közösség képviselője és a földesúri és az állami akarat végrehajtója is volt. Ő közölte a földesúr rendeleteit, beszedte az adókat, felügyelte a robotot. A bíró a falu ügyeiben az esküdtekkel együtt, azok meghallgatásával döntött.

A bíró közvetlen munkatársa a nótárius, a jegyző volt. A községnek az újjátelepítés után már volt jegyzője Sólyomi András személyében. Különösen említésre méltó Pápay István, aki 36 éven át töltötte be a jegyzői tisztet Mözsön. A kisbíró pedig a bíró távollétében a helyettes és tagja a falutanácsnak.

Egyházi élet-templom

Mözs új lakói- mind a németek, mind a felvidéki szlovákok- katolikusok voltak. Az első reformátusok a XIX. század közepe táján jelentek meg a faluban, de számuk elenyésző volt. Mözsnek nem volt külön plébániája. A szekszárdi plébánia leányegyháza volt, az ottani plébános illetve káplán látták el a lelkipásztori tevékenységet. Akkortájt az esztergomi érsekséghez tartozott.

1776-ban VI. Pius pápa által a pécsi megyés püspök joghatósága alá került a szekszárdi plébánia és így Mözs is. Az átadásról készült jelentés már említi a mözsi templomot. Felszentelve Keresztelő Szent János tiszteletére.

Mözs Puks József plébános haláláig a tolnai plébánia leányegyháza volt, de 1806-ban helyben lakó káplánt kapott Nyers János személyében. 1810-ben a plébános halálával önálló plébániává alakult. Az új plébános Knezevich Máté lett.

A különböző nemzetiségűek nem értették mind a magyar nyelvet, így a rendelkezés szerint egyik vasárnapon minden egyházi szolgálatot németül, másikon szlovákul, harmadikon ismét németül, negyediken magyarul tartsanak.

A meglévő templom állapota 1820-ra annyira leromlott, hogy le kellett bontani. Azonnal nekiláttak az új, ma is álló templom építésének. 1821-ben lett ünnepélyesen megáldva, de teljes felszereléssel 1822-ben lett kész.

Iskola és közoktatás

Az iskolaügy egyházi irányítás és ellenőrzés alatt állt. Az első tanitó nevével 1750-ben találkozunk: Mártonffy Márton. 1776-ban Leib György volt a kántortanító. Egy házban volt az iskola és a tanító lakása. Képzettsége megfelelő volt, tudott németül és szlovákul is. Kezdetben csak 30 tanuló volt, de 1789-ra számuk megötszöröződött.

A falusi iskolákban tanítottak hittant, betűket és szótagok összevonását, olvasási gyakorlatokat, számolást, és a nagyobbaknak földrajzot és történelmet.

1777.-ben Mária Terézia rendelete az iskolaügyet államilag szabályozandó területként kezelte, jelentősége, hogy egységes ismeretanyag megkövetelésében és némi természettudományos képzés bevezetésében volt. Az összes iskolást ministrálásra kellett tanítani.

A mözsi iskola javítása 1841-ben kezdődött, de a javítások nem bizonyultak időtállónak. 1855-ben már bezárandónak ítélték. Pécsy József esperes is kérelemmel fordult a helytartó tanácshoz a javítás ügyében, de nem történt semmi. Állaga a későbbiekben csak romlott, az iskola technikai és személyi feltétele is hiányos volt.

1899-ben gazdasági ismétlőiskola nyílt, az elméleti és gyakorlati oktatással Erdősi János tanítót bízzák meg. Továbbtanulásra kevés mözsi gyerek gondolhatott a XIX. században. Aki mégis felsőbb iskolába jutott, az pap vagy kántortanító lett. Ahhoz képest, hogy milyen mostohák voltak az iskolaviszonyok Mözsön, viszonylag sok gyereknek sikerült kiemelkedni.

A század végére az értelmiségiek száma növekszik: hivatalnokok és orvosok is fellelhetők. Többen a szekszárdi polgári iskolába járnak.

Boda Ferenc: Mözs története a felszabadulástól napjainkig

Mözs a második világháborút rombolás és pusztítás nélkül vészelte át. A dunántúli hadműveletek kezdetén, 1944. november 30-án szabadult fel. A szovjet csapatok Dunántúl déli részén keltek át a Dunán, a főváros felé menet érték el Mözst. A következő heteket a pangás és a tartalékok felélése jellemezte. A falusi üzlet zárva volt, mert kifogyott a készlet.

A községet a felszabadulás időszakában a kis-közép- illetve kisebb mértékben a kulák birtok jellemezte. A lakosság nagy része a paraszti munkából élt. A földosztás során a falu határában lévő földek nem fedezték az igényeket, ezért a mözsiek közül más helység határában is kaptak földet, pl. fácánkerti területekből.

1950-ben részleges birtokrendezésre került sor, mivel 1949-ben megalakult az Úttörő tsz. és a nagyüzemi gazdálkodás egységesített területet kívánt.

1956-os ellenforradalom következtében újabb anarchikus tulajdonviszonyokat alakultak ki, bár Mözsön a legelsők között került sor a földügyi helyzet tisztázására.

Ki- és betelepítés

Mözs elsődlegesen sváb községnek számított. 1945-ben megkezdődött a német családok összetelepítése, egyik német családot a másikhoz költöztették. Biharnagybajomból 1946-ban érkeztek betelepítettek, akiket nem fogadtak nagy örömmel. Több esetben azért megegyezés született a birtokos és a telepes között a föld részhasználata tárgyában.

1946. novemberben indítottak egy szerelvényt Németországba a Mözsről kitelepített németekkel. Nagy részük még akkor sem nem nyugodott bele a sorsába, mikor megérkeztek. Sok család szétszakadt és közéjük német nemzetiségük ellenére inkább magyar érzelműek is kerültek. Többen megszöktek a kitelepítés elől.

A ki- és betelepítési hullámok az ötvenes évektől kezdtek csitulni.

Általános falukép

A lakosság száma 1971-ben 2663 fő volt, 1969-ig 243 lakóház épült Mözsön. A fejlődés, az építkezések következtében Mözs és Tolna területileg összenőtt a nagyforgalmú kövesút mentén. A két település gazdasági élete is összefonódott: közös vízműtársulat, földműves szövetkezet, mözsi vasútállomás.

1966-ban vetődött fel a tanácsi egyesülés, amit nem fogadtak szívesen a mözsiek, mondván meg tudunk állni a saját lábunkon is.

A Hazafias Népfont javaslatának elfogadásával a májusi tanácsülésen egyhangú szavazattal Mözs község tanácsa meghatározta a közös tanácsú községgé alakulás feltételeit és szükségszerűségét.

Ipar, mezőgazdaság, közlekedés

Mözs gazdasági életét mindig a mezőgazdaság jellemezte. ipara a gazdálkodáshoz és a lakosság szolgáltatásaihoz igazodott. A felszabaduláskor egy malom és néhány iparos-bognár, kovács, kőműves, borbély jelentette a falu iparát.

A mezőgazdasági termelés hullámzott, általában az átlag felett volt, a ki-és betelepítések idején stagnált, majd bizonyos fellendülés látszott. A begyűjtésbevezetése azonban megtörte a lendületet és kilátástalan helyzetbe hozta a gazdákat.

Autóbusz közlekedés: a községbe Tolna és Szekszárd felől érkeznek buszok, több távolsági busz is érinti. Minden vonathoz érkezik busz.

A háború idején nem történt rombolás a vasútállomáson, a fejlesztésre 1956-ban került sor. Az árvíz nagy pusztítást végzett Tolnán és Mözsön is, így a vasút forgalma az újjáépítés miatt nagyon megnőtt.

Termelőszövetkezeti mozgalom

Az első termelőszövetkezet az Úttörő 1949. októberben alakult. A korábban létrehozott földműves szövetkezet az erők egyesítését kívánta segíteni -közösségi géphasználat, vetőmagellátás-, de a földtulajdon nem vált közösségivé, mindenki egyénileg végezte a munkát.

A tsz. megerősödésének nem voltak meg sem a személyi, sem a technikai feltételei az 1950-es évek elején. 1956-ban súlyos mérleghiánnyal zártak, ami azt sejtette, hogy a tsz. ugyan megmarad- időközben Új Élet nevet kapott-, de a következő esztendők sem kecsegtettek valami bőséggel. Sem az állatállomány, sem a termés nem mutatott gyors fejlődésre.

Gyakori volt a vezetőségváltás is, bár ezt a tagság nem vette szívesen. A közösben ugyan születtek jó gazdálkodási gondolatok, de azok kicsinyesek voltak az adott viszonyok miatt.

Mözsön a nagy szövetkezeti átszervezés 1959-ben kezdődött. Agitátorok járták a falu lakosságát, céljuk meggyőzni a parasztságot a belépés előnyeiről és ezzel egy teljesen új szövetkezeti kollektíva kialakításáról.

A szervezők azt is elmondták agitációjuk során, hogy a jövőben országosan új alapokra kerül a szövetkezeti mozgalom: jobban előtrébe kerül az önállóság, olyan gépeket vásárolnak, amit eddig nem tudtak.

A több száz új belépő vezetőséget választott, majd nekilátott a közös gazdaság kialakításához. az átmeneti állapot évekig tartott, 1962-től kezdett ugrásszerűen megváltozni a helyzet, és felfelé ívelni a termelés grafikonja.

Az új vezetőség ésszerű javaslatai, az előírások átültetése a saját viszonyokra az eredmények titka.
Gépesítenek, növelik a műtrágya adagokat, vegyszereznek, ha kell öntöznek. A termesztett növények és az állatállomány ágazatok számát a falu hagyományinak figyelembevételével alakítják ki.

Meghatározó növény a búza, kukorica, burgonya, lucerna és számottevő területen kertészkednek. Fő állatállomány a sertés és a szarvasmarha.

A mözsi mezőgazdaság gépállomás 1949-ben jött létre, kapacitása az igényekhez képest szűkösnek bizonyult. Bár évről évre gyarapodott a géppark, az elavultak gépek kiszorultak a modern gépek közül.

1965-ben nagy kapacitású hűtő-tároló építését kezdték meg. Ez egy nagyobb méretű tranzit raktárból és egy hűtőkomplexumból állt, naponta 80 vagon árut lehet elhelyezni benn 1-2 fokra lehűtve. A tároló közvetlenül kapcsolódott a TOLNAKER zöldség-gyümölcs forgalmazási tevékenységéhez.

A fejlődés során ládaüzem, asztalosüzem, lőttvad tároló és feldolgozó is létesült.

Közoktatás, kulturális élet

14970-re az írni és olvasni tudók száma nem volt jelentős a faluban. A felszabaduláskor még hatosztályos volt a mözsi iskola, 1945-től már a nyolcosztályos tanrend szerint folyt a tanítás. A különböző intézményekben igen nehéz körülményekben folyt az oktatói, nevelői munka. pl. kevés volt a fűtőanyag, nem volt az iskolának irodája, tanítói szobája, szertára. Csak egy szerény tanítói lakással rendelkezett.

Az iskola államosítására 1948-ban került sor és elkezdődött az iskolafejlesztés, javultak a személyi és tárgyi feltételek, de 1953-ban még a tantermi viszonyok nem voltak megfelelőek.

Ez az egész oktatási rendszer átszervezésével járt. Schadt György helyett Méri Sándor lett az új igazgató. Megalakult az úttörőcsapat és Izsák Géza csapatvezető a szülői értekezleten ismertette az úttörő mozgalom célkitűzéseit. A tantestület és a szülők körében is egyre inkább a demokratikus kormány kulturális programjának elfogadás és végrehajtása lett a cél.

Az egyház nem nyugodott bele az iskola államosításba, aknamunkát végzett országszerte. A mözsi iskola nevelőtestülete, tanulók, szülők egy csoportja a plébánia elé vonult, hangot adtak annak, hogy a vallásos egyesületnek nincs helye az iskolában és kérték, hogy a plébános szolgálja a magyar demokráciát.

Azonban máról holnapra nem került háttérbe a vallásos érzelem és az egyház tömegbefolyása. 1949-ben vezették be a fakultatív hitoktatást, a tanulók mintegy 70%-a beiratkozott hittanra.

A falu nem cigány lakossága körében már a felszabadulás idején sem volt írástudatlan. 1950-ben megpróbálkoztak az írástudatlan cigányok körében tanfolyam szervezéssel, de nem jártak sikerrel. Később a cigány gyerekek részére speciális képzést biztosítottak a felzárkózás miatt.

A mözsi iskola a felszabadulás előtt is magyar anyanyelvű volt, ma is az. Német írást és olvasást is tanítottak több időszakban, ami iránt nem csak a német lakosság körében volt érdeklődés, hanem az egész faluban.

A faluban 1970-es években van könyvtár és kultúrotthon és Bartók Béla nevét viselő minősített kórus.

Vallási élet

A háború előtt kizárólag katolikus vallásúak lakták a községet. A háború utáni betelepülők között igen sok református vallású is akadt. Egy parókia és egy gyülekezeti ház van a gyülekezet tulajdonába.