Molnár Mózsi György 1932. április 21-én született Faddon. A pécsi cisztercieknél tanult, majd a szekszárdi Garay Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben elvégezte a pécsi Pedagógiai Főiskola rajz-földrajz szakát, tanárai Gádor Emil, Soltra Elemér voltak.

Példaképe Szőnyi István.

Faddon és Tolnán tanított, később megyei képzőművészeti előadóként, felügyelőként dolgozott. 1992-ben a tolnai l. sz. iskolából ment nyugdíjba. Pályája során mindig fontosnak tartotta a gyerekekkel történő foglalkozást, a tehetséggondozást, emellett jelentős alkotói életművet hozott létre. Festményei főleg dunántúli tájakat, falu- és városrészleteket idéznek fel lendületes festésmóddal, a gouache anyaghatásainak érzékeny és változatos alkalmazásával. Kiegyensúlyozott kompozíció, érzékeny és változatos színvilág, a látvány erejét őrző-közvetítő megjelenítés jellemzi.

Életpályája szinte egybefonódott Tolna városával, sok-sok volt tolnai diák vallja őt példaképének, tanárának. Amikor nem itt tanított, akkor is ezer szállal kötődött a városhoz. Életének minden jelentősebb pontján bemutatta alkotásait a város érdeklődő közönségének, a Fonó Galériában, a Művelődési Házban, a Tolnai Galériában, Tolna testvérvárosaiban. Pedagógiai és képzőművészeti munkássága elismeréseként két alkalommal kapta meg a Szocialista kultúráért kitüntetést, Baranya megye, Győr, és Szekszárd alkotói díját érdemelte ki, valamint a Tolna Megyei Művészetért plakettet és a Babits-díjat.