Kálvária kápolna
.Említése első ízben az 1740-es években történik. Kapuváry Márton korábban Tolna plébánosa, 1729.évben a római Szent-Szék kinevezett apostoli főjegyzője (notarius-apostolicus),1739.évben pécsi kanonok, leltárában egy tarka, vászonból készült antipendiumot említ, amely a Kálvária kápolnába való. Ő írja, hogy a második keresztjáró napon - áldozócsütörtök előtti kedd - a körmenet a Kálváriára vonul, valamint általános szükség idején a könyörgő körmenet.
A kápolnát Märkmiller Bertalan állíttatta a Kálvária dombon a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Berényi Zsigmond püspök jóváhagyásával. (1739-1748.)
A kereskedelemnek Tolnán mindig nagy szerepe volt. Hiszen a Duna, mint vízi út mellett átvonult rajt a "Via Regia", a királyi út, amely fontos kereskedelmi csomóponttá tette a várost. Ide tartoztak lényegében a kocsmárosok is, akik a bor, a szesz, a sör eladásával foglalkoztak, elsősorban uradalmi kocsmákban. 1731-ben két uradalmi kocsma is volt Tolnán és mindkettőt Märkmiller Bartalan vezette, 1733-ban ő volt a város első bírája, így jelentős városi polgárként lehetősége volt kápolnát állíttatni.
A kápolnát a Mözs felé vezető út mentén Märkmiller Bertalan már 1743-ban felépítteti barokk stílusban. A kápolnával együtt stációk nem épültek, hanem az országút hosszával párhuzamosan két falat emeltek, melyeken "Krisztus urunk szenvedéseit" ábrázoló képeket helyeztek el. A kálváriastációkat 1873-ban, a Mária mennybemenetele templom 100 éves fennállásának alkalmával állították. Ezeket Dürr József bonyhádi kőfaragó készítette. A 14 stáció 1120 Ft-ba került. A vaslemezre festett képeket Hanken Mansvet megrendelésére Bécsből hozták. Ekkor épült a kálváriakereszt és a szentsír-kápolna fülkéje is. A keresztút elején levő kereszteket a Niederscach-Kappel (Baden-Württemberg,Schwarzwald) településről az 1700-as évek elején Tolnára települt Messinger Mihály, a feljárónál lévőt Kli Vitus gazdag urasági bérlő szerezte. Kapuváry az "új kálvária" előtti kereszt felállításáról ír. Ezek szerint régebben is volt ezen a helyen kálvária, amelyet Markmiller rendbehozatott?! Így a munka befejezésének éve 1745, mely évszám rá is került a címer két felső sarkába.
A terület két sarkán egy-egy képfülke is épült valamikor. Ma is áll az egyik, benne Strissovszky Szilárd domborítása: Feszület, alatta szent sír; a másik képfülkét, melyben a Fájdalmas Szűz képe volt, az 1960-as években az út szélesítésekor lebontották.
Az év folyamán többször is miséztek a kápolnában a hívek kérése szerint. Az 1956-os dunai árvíz után új lakótelep alakult ki a térségben. Az itt élők részére a vasárnapi szentmisét a kápolnában tartották, ahová 1995-ben oltárszekrényt is beépíttetett a plébános, Lendvai István apát. Az utóbbi években a kápolnában misézés már nincs.
Egy másik tény igazolja, hogy a kápolna nem üres helyen épült. Röviddel Kapuváry elköltözése után halt meg Köndricska János Sándor ágostonos harmadrendi remete. Pinznacker József plébános temette 1740. március 1-jén. Három évvel később Dubovszky András, ugyancsak ágostonos remete telepszik le a tolnai kálvárián a püspök és a földesúr engedélye alapján. 1743. július 22-én a megye uraitól engedélyt kér, hogy remetelakot építhessen.
A remetéket az egyházi hatóság számon tartotta, felügyelt rájuk. Cellájukat rendszerint régi templomok romjai között állították fel. Ők lettek a romok gondozói, az oda jövő nép imáját, énekét irányították. Így ők lettek a templomromok helyén kialakuló búcsújáró helyek irányítói. A sokfelé található remetekápolnák története nemcsak az egykori remetékre, hanem egykori templomokra, kolostorokra vezethetők vissza.
Az a tény, hogy Tolnán a kálvárián is éltek remeték, arra enged következtetni, hogy a török előtti időből való templom, vagy kolostor állhatott e helyen. A feltevést megerősíti, hogy a kálvária környéki építkezésekkor több sírt is feltártak. Lehetséges, hogy itt állt a pálos templom és kolostor? Ásatások híján ez csak feltevés marad.
A Kálvária-kápolna téglából épült, jól lezárt kis szentély volt. 1765-ben mégis betörtek és kifosztották. 1779-ben a kápolna állapota rossz, ezért a hívek ígérik a püspöknek, hogy átépíttetik nagyobbra és karbantartásáról a jövőben jobban gondoskodnak. Az átépítéshez a püspök az engedélyt meg is adta.
Az 1814. évi vizitáció feljegyzései: "A kápolna bővítve lett, renoválták, cseréppel fedték, fatornyot építettek, melyben kis harang is van." Említik még a fájdalmas Szűz szép oltárképét. Ugyancsak itt kell megemlítenünk, hogy az 1950-1981-as években a vallásellenesség eredményeként egyesek abban lelték örömüket, hogy megcsonkították a kápolna körüli és más helyeken is a keresztek kő-Krisztusait. Az 1990-es évek során a megcsonkított kereszteket kijavították, fém Krisztus-alakot helyeztek rájuk, Lendvai István plébános terve szerint. (A csonkítások azonossága egy személyre, "egy értelmi szerzőre" enged következtetni.)
A Hétfájdalmú Szűznek szentelt kápolnát mai formájában klasszicizáló késő barokk (copf) stílusúra 1779-ben emelték.
A kápolna az építkezés kezdetén torony nélkül épült.1814-ben még fatornya volt, mai tornya az 1779-es bővítés során készült, a homlokzatról magasodik. A város főutcájának szélében támfallal határolt kisebb dombon, szabadon áll. A főhomlokzat középtengelyében nyílik a bejárata, amely fölött tábla látható Tolna mezőváros ábrázolásával, az építési évszámmal és felirattal. Ez a dombormű is 1779-ben került felhelyezésre. A főhomlokzat timpanonja fölött a fél oromzatok pilléreire vázákat helyeztek. Bent a hajó mennyezete csehsüveg boltozatú, a szentélyé dongaboltozatos. A berendezés a 19. századból származik. A kápolna mögött sorakoznak a keresztúti stációk, végükben a korpuszos kereszttel.
Az épület jellemzői: A homlokzat szélessége 5m, a torony magassága 14m, a kereszt 1m.
A homlokzat leírása: körbefutó kőlábazat fölött a főhomlokzat mélyített falmezőjét egy-egy egyszerű fejezetben végződő pilaszter tagolja. A felette levő kőpárkányt az oromzaton timpanon zárja le. A kőkeretes vasalt bejárati ajtó fölé téglány alakú kőreliefet faragtak, melyen Tolna jellegzetes XVIII. század végi épületei láthatók 1779-es évszámmal, Marc Tolnau felirattal.
A homlokzat második szintjének szélein, egy-egy pilléren dísztelen kőváza áll. A huszártoronyként illeszkedő harangtorony ezen a szinten rajzosan, jelzésszerűen jelenik meg.
A négyzet keresztmetszetű, hasáb alakú torony alsó részét faltükör tagolja, és körbefutó övpárkány osztja ketté. A következő szinten a téglalap alakú harangablakot két oldalt egy-egy lizéna határolja. A torony a hangsúlyos főpárkány fölött hagymasisakkal zárul.
A hódoltság során elpusztult szakrális építmények a telepítéseket követően viszonylag gyorsan újjáépültek, ill. kiegészültek új létesítményekkel. Legtöbb esetben ilyen új létesítménynek számított a kálvária is. Ennek objektumai - a stációk, keresztcsoportok, kápolnák, szobrok, keresztek - a templomhoz képest funkcionálisan másodlagos szerepet töltöttek be. Részben ez magyarázza, hogy a kálváriák építése a 18. század második felétől kezdődik, és nagyrészt a 19. században egészül ki, ill. nyeri el végleges formáját.
Sajátos példaként említhetjük a tolnai kálváriát is.
A kálváriák alapításával kapcsolatban jelentős tényező, hogy a fundációk fenntartását, az út menti képoszlopokhoz és keresztekhez hasonlóan az egész faluközösség vállalta. Jelen esetben a betelepülő németség.
A kálváriák helyenként meghatározták a településképi együttest, és tájformálás tekintetében is figyelemreméltó, ez igaz településünkre is.
A német nyelvterületről érkező, az újjáépítést végző telepesek érdemei ebben vitathatatlanok. Itt élő utódokként kötelességünk az értékek megőrzése, történetük megismertetése, dokumentálása.