Tolnai híd
Tolnát Bogyiszlóval összekötő híd és a Mádi-Kovács zsilip
A város gazdasági, kulturális életének, népesedésének alakulását évszázadokon keresztül a Duna határozta meg. Nagy forgalmú kikötőjében nyüzsgő kereskedelmi élet folyt, hajómalmok tucatjai ringtak a vízen. A folyó áradáskor sok keserűséget okozott a lakosságnak, sok-sok tragédiát a családoknak.
A város történetében többször megfogalmazódott a Duna szabályozása, míg végül a 19.század közepén a tolnai uradalom birtokosa báró Sina György lett, aki a kor leggazdagabb embere, Széchenyi István támogatását is bírva magához Clark Ádámhoz fordult segítségért a folyamszabályozás ügyében. Miszerint a 30 km hosszúságú kanyar nyílegyenes átmetszése megszüntetné a város árvízzel kapcsolatos nehézségeit és a partfal folyamatos beomlását.
A munkálatok 1843-ban kezdődtek meg, és 1852-re értek véget. 1856-ra az átvágásnak köszönhetően a Dunát új mederbe terelték. Tolna Dunához kötődő gazdasági élete ettől kezdve folyamatosan halványulni kezdett, és egy fél évszázad alatt semmivé enyészett. A városnak megmaradó holtág remek helyszíne volt a vízisport életnek, a nyári strandolásnak, télen a korcsolyázásnak.
A 20. század elejétől fürdőház üzemelt, ahol pezsgő úszó- és vízilabdaélet folyt. Napjainkban már ebből semmi sem maradt. A Dunát horgászok népesítik be és a vízen a Tolnai Kajak-Kenu Egyesület sportolói használják. A víz partján kulturált környezetben játszótér került kiépítésre, a víziszínpad a szabadtéri rendezvények lebonyolítás segíti.
A Duna szabályozása a bogyiszlói lakosság életében is nagy változást hozott. Eddig a folyó bal partján elhelyezkedő település átkerült a jobb partra elvesztve külterületének egyharmad részét. A falu így a Duna - Holt-Duna - Sió által övezett hatalmas szigetre került. Ez a falu lakóinak egy újabb kihívást okozott. Azért, hogy Tolna-Bogyiszló között közlekedhessenek és bekapcsolódhassanak Tolna vármegye vérkeringésébe rév átkelőt kellett használniuk. Több évtizedes vágyuk vált valóra, amikor 1937-ben megszületett a döntés, hogy Tolna-bogyiszlói törvényhatósági út Holt-Dunán át vezető híd és feljárók létesüljenek. Az ehhez szükséges magántulajdonban lévő földterületeket kisajátítását követően kb. egy év alatt megépítették a vasbeton szerkezetű hidat, melyen az 1938. november 26-i felavatás után elindulhatott a forgalom. Csekély összegű hídpénz megfizetése után lehetett használni a hidat. A híd építésének 45 ezer pengős költségét a kereskedelmi minisztérium vállalta. A révjog tulajdonosával a vármegyének és Tolna, Bogyiszló községeknek sikerült megegyezi 70 ezer pengő megváltási összegben, amit 10 év alatt kölcsönből teljesítettek.
A környék ármentesítésének hatékonyabbá tétele érdekében a hídba töltészáró zsilip került beépítésre, amit a Paksi Ármentesítő Társulat közgyűlése 1943. november 29-én vitéz Mádi Kovács Imre főispán, egyben a társulat elnöke vezetésével felavattak.
Az évtizedek során nagy terhelésnek kitett műtárgy jelentősen meggyengült. A statikai vizsgálat a híd fő tartóinak rossz állapotát állapította meg a 2000-es években, ezért több évig súlykorlátozást vezettek be. A híd felújítása 2010-ben megtörtént.
A város kulturális életében is szerephez jutott a híd, a Nepomuki Szent János a hajósok védőszentjének ünnepén fáklyás menet zarándokol a Holt-Duna partjához, ahol mécsest gyújtanak a védőszent szobránál, majd utána a hídnál koszorút eresztenek a vízre a hajós, halász, hajómalomban dolgozó ősök és a vízbeveszettek tiszteletére.
A zsilip ma