Garay Ákos festőművész
A magyar képzőművészeti élet egy különleges alakja. Munkásságára különösen jellemző a lovak, huszárok, népi életképek festése, rajzolása, a nagy háború (I. világháboru) grafikusaként is szokták emlegetni.
Az 1910-es években járta a vidéket és néprajzi témáju fotókat (kb. 300 db-ot) készített, amelyek ma a Néprajzi Múzeum anyagában találhatók.
A Régi magyar férfi hajviseletek és a Szlavóniai régi magyar faluk címmel értekezése jelent meg a Néprajzi Értesitőben is. Karikatúrái megjelentek a Kakas Márton, Borsszem Jankó és jó néhány más lapban is. Sok könyvet, képeslapot illusztrációival adtak ki.
A ma Szedreshez tartozó Apáti-pusztán (akkor közigazgatásilag Tolnához tartozott) született 1866. október 5-én, és Budapesten, 1952. január 25-én halt meg.
Munkásságát Lovas Csilla muzeológus a festő születésének 150. évfordulójára meghirdetett Garay Ákos Emlékév tiszteletére kiadott tájékoztatóban igy jellemezte:
A Tolna megyei születésű festő és grafikus apja Garay Antal, 1848-as honvédhadnagy, nagybátyja Garay János költő. I898 - 61 Tolnán élt családja. A művész tanulmányait Budapesten a Mintarajziskolában végezte, majd 1884-ben Münchenben a Művészeti Akadémiára iratkozott be.
