A dolgozat feldolgozta Bezerédj Pál 38 évig tartó tevékenységét 1880-1918-ig , melyben megismerhető a 31 vármegyére kiterjedő eperfásítás, selyemhernyó tenyésztés, ennek oktatása, fonodák építése, 18 gubóraktár építése, belföldi és külföldi kereskedelem rentábilis működése.

 A feljegyzések szerint a kínaiak ismerték fel először a selyemhernyó jelentőségét és I.e. mintegy 3000 évvel már házilag kezelt hernyóktól származott gubókról nyert szálselyemmel állítottak elő selyem szöveteket. Az idők során nemcsak a gubókról nyert szálselyem előállítása terjedt el a kínai tartományokban, hanem a nyers fonalakból a szövés is megfelelő gyakorlottságot ért el, valamint a szövetek festése is kifejlődött.

Azt ma már tudjuk, hogy a hernyóselyem szövetek fénye kiváló, viselése kellemes közérzetet ad és tetszés szerinti színre szépen festhető. Ezek a jó tulajdonságok Kínában nagyon hamar az uralkodó családok és az udvartartások fontos viseletté tették a selyemből készült ruhákat. Ez a tény magyarázza, hogy nagy gondot fordítottak a selyemkultúra megőrzésére. A szigorú törvények ellenére a selyemtenyésztés és feldolgozás - az évszázadok folyamán - mégis átlépte a "kínai nagy falat", és lassan Ázsia más országaiban is elterjedt. A távolkeleti országok közül Japán volt a legjelentősebb.

Természetesen az idők során Európában is megismerték a selyemtenyésztést.

Mindenhol, ahol a selyemtenyésztést meghonosították, az uralkodó osztály és az udvartartás volt a selyem fő használója. A különböző színű szövetekből készült ruházatot különböző rangú személyek viselték.

Nem bizonyított tény, de a legenda szerint Juszticianusz császár idején szerzetesek hozták Európába a selyemhernyó petét. Később Európa más államaiban, így Olasz - és Franciaországban is megismerkedtek a selyemtenyésztéssel.