Bajor László-Koncz Ákos: Bárkák a vízen
A tolnaiak évszázadok óta halászták a Dunát. Szeretik és mindig is szerették a halat, különösen, a halászlét, sokszor hosszú sor ált hogy megvegyék a halat, amit akkoriban a holtágon ringatódzó bárkákon értékesítettek. Bárkáról venni a halat – annak egy különös varázsa volt. Akár hóban-fagyban sorban állni, beszívni a kátrányszagot, figyelni, ahogy gyönyörű halakat merítenek ki a bárka sötét mélyéből. Az 1980-as évek közepén elkészült a htsz. halboltja, a feleslegessé vált halászbárkát Domboriba szállították, nem sokkal később felvontatták a faddi kompátkelőhöz. Ott több évig üzemelt, de 1996 tavaszán bezárták. A bárka időközben Tolna jelképévé vált, és a 2000-es évek vége óta ismét újra életnagyságú bárka ring a holtágon. Haltartó rekeszei ugyan nincsenek, de egyébként megegyezik a régi építményekkel. Két egykori tolnai tengerész, Bajor László és Koncz Ákos készítette, felajánlásként, "Tolna szeretetből".
A tolnai holtághoz szorosan kapcsolódó bárkák funkciója ugyan megszűnt a halboltok létrehozásával, de a bárka időközben a város jelképévé vált. A város részéről testületi döntés született, hogy miután a régi bárkák tönkre mentek, új bárkát kellene építeni. Ennek megvalósítására Bajor Lászlót kérték fel, aki rendelkezett szaktudással, szerszámmal és elszántsággal a megvalósításhoz. Koncz Ákossal egyetemben, a kutató munkától, a tervezéstől kezdve a bárka vízre bocsájtásáig közösen végezték a bárka építését. A bárka Dunára szállítása és vízre bocsájtása igazi népünnepéllyé vált, rengeteg ember kísérte útján és követte figyelemmel a vízre tételt. A bárka építését és a kapcsolódó munkálatokat nagyon sok önkéntes és vállalkozó segítette, szinte nem volt olyan nap, hogy valaki ne jött volna a szabadidejében segíteni. A bárka Bajor László és Koncz Ákos irányításával, példaértékű összefogással elkészült és 2009. május 23-án, a város napján a bárka vízre került. Az elszántság, a vállalkozói és lakossági összefogás kiválóan mutatja, hogy együttes erővel nincs lehetetlen! A közös gondolkodás,az összetartozás, a közösség építése előremutató úgy a jelen kornak mint az utókornak is követendő példa.
Bajor László visszaemlékezése a bárkaépítés folyamatára.
Tíz éves a bárka!
Az azóta is a vízen ringatózó bárkát látva eszembe jutott, hogy pontosan tíz évvel ezelőtt 2009 január közepén kezdtük el építeni a bárkát Koncz Ákos barátommal!
Ebből ez alkalomból engedjétek meg, hogy írjak néhány sort arról a számomra igen szép pár hónapról, amíg a bárka elkészült.
Valamikor a 90-s években, mikor még Koncz Adi postás volt, én pedig édesapám nyomdokain éppen kádárkodtam, egy beszélgetésünk során szóba jött a bárka. És én megemlítettem, hogy meg tudnám építeni. Ez a beszélgetés jutott aztán Adi (szigorúan "a" betűvel!) eszébe, mikor a Tolnai Városvédő Egyesület tagja volt, úgy 2007-2008 környékén.
Maga a felkérés és megbízás 2008 nyarán történt Tolna város részéről egy testületi döntés után.
Beszéltem Konc Ákossal, építsük ketten, mivel tudtam, hogy ő is szeret fával dolgozni, és ő is épített már csónakot, sőt még vitorlást is.
Az ő feladata volt a minél több dokumentum felkutatása, valamilyen tervrajz összeállítása. Az enyém pedig a helyszín kialakítása, szerszámok, anyagok biztosítása.
A régi tolnai bárkák mind tölgyfából épültek. Mivel az ilyen méretű faanyag tölgyfából rendkívül drága lett volna, éltünk a lehetőséggel, hogy a testvérvárosunk Uzon ajándékként küld vörösfenyőt. Így ezt választottuk. (Velence is vörösfenyő cölöpökön áll, és még mindig). Ezért a biztosított 4 millió forintnál jóval kevesebből, mintegy 2.8 –ból épült meg a bárka.
Ákos rengeteg kutatómunkával, helyszíni szemlével (paksi halászbárka, Vörösmalom horgásztó …) összeállította a bárka tervrajzát, melyben szerettük volna elérni a korábbi tolnai bárkák teljes hasonmását. Így lett aztán 14 méter hosszú, és 4 méter széles.
2009 január 9.-én, még a fagyban elkezdtük a bordák összeállítását a Damjanich utcában.
A bárka egészének az összeállítása már a borház területén történt, a méretek miatt.
Annyi könnyebbségünk volt az építésnél, hogy a bárkát nem a két végében lévő légkamrák tartják úszó helyzetben, hanem mi ezt légtartályokkal és hungarocell bálákkal oldottuk meg.
Ahogy a bárka építésének híre ment, úgy jelentkezett egyre több önkéntes segítő. És adtunk is kisebb feladatokat nekik.
A polgármester úr részéről felvetődött az ötlet, hogy nagyszerű lenne, ha a bárka vízre bocsátása a város napjára esne. Innentől aztán még fokozottabb ütemben haladt az építés.
És 2009 május 23.-án ……
Bárka a Tolna-i holtágon régen és napjainkban!
A tolnaiak évszázadok óta halászták a Dunát. Szeretik és mindig is szerették a halat, különösen a halászlét. Mi sem igazolja jobban a tolnaiak halfogyasztási kedvét, mint a fotón látható igen hosszú sor, hogy megvegyék a halat, amit akkoriban a holtágon ringatódzó bárkákon értékesítettek.
A nagy haltartó bárkák, a "faragott orrtőkés állóbárkák" látványa hajdan szervesen hozzátartozott a tolnai holtághoz. Több rekeszben lehetett elhelyezni benne a halakat, a bárka "derekát" több helyen kifúrták, hogy a víz szabadon áramolhasson. A halászbárkát az "orrában" és "farában" levő légszekrények tartották a felszínen.
Bárkáról venni a halat – annak egy különös varázsa volt. Akár hóban-fagyban sorban állni, beszívni a kátrányszagot, figyelni, ahogy gyönyörű halakat merítenek ki a bárka sötét mélyéből…
Meglepően sok halat tudtak így tárolni. Állítólag karácsony táján akár 80 mázsát is "elbírt" egy bárka.
A II. világháború előtt a Selyemgyár alatti részen egymás mellett kettő is ringott. A halászati szövetkezet (htsz) megalakulása után két új halasbárka került a vízre, de azok már a bogyiszlói "hídhoz", annak bal oldalára. Az egyiket Fojdl Antal építtette, aki 1948-tól 1952-ig árult ott halat, később a bárkát felajánlotta a Népboltnak. Ez az 1970-es évek derekáig üzemelt. Nem sokkal később elsüllyedt.
A másik bárkát a halászok csináltatták az 1950-es évek elején. Ez 1962-ben átkerült a híd másik oldalára.
Az 1980-as évek közepén elkészült a htsz. halboltja, a feleslegessé vált halászbárkát Domboriba szállították, nem sokkal később felvontatták a faddi kompátkelőhöz. Ott több évig üzemelt, de 1996 tavaszán bezárták. Néhány év múlva haza akarták hozni Tolnára, de amikor 2005-ben daruval kiemelték a vízből, a rossz állapotú szerkezet szétesett. Csak a faragott orrtőke, a "bőgő" (csiga) maradt meg.
A 2000-es évek vége óta azonban újra életnagyságú bárka ring a holtágon. Haltartó rekeszei ugyan nincsenek, de egyébként megegyezik a régi építményekkel. Két egykori tolnai tengerész, Bajor László és Koncz Ákos készítette, felajánlásként, "Tolna szeretetből". A vörösfenyő alapanyag zömét Tolna erdélyi testvértelepülése, Uzon ajánlotta fel. Az új, nyolc tonnás tolnai bárka 12 méter hosszú, 4 méter széles, merülése 70 centi. 2009. május 23-án helyezték vízre.
A bárka Tolna jelképe, az évente megrendezésre kerülő fesztivál is a Bárka fesztivál nevet viseli
Bárkaépítés mozzanatai képekben
BÁRKA ÉPÍTÉSE
2008 táján a Tolnai Városvédő Egyesület részéről felmerült a gondolat egy halászbárka építéséről. A megbízás/felkérés 2008 nyarán történt Tolna város részéről egy testületi döntés után. Bajor László keresett meg, hogy együtt építsük meg a bárkát, ő rendelkezett a fa-megmunkálási tudással, a szerszámokkal, és a helyszínt is tudta biztosítani. Nekem volt némi csónak/hajóépítési, főleg elméleti tapasztalatom, több amerikai irodalmat elolvastam e tárgyban. A leendő bárkát nem funkcionálisra terveztük, csak mintegy jelképként kellett szolgáljon a Tolnai Holtágon, tehát hal tárolására nem kellett alkalmasnak lennie. Mivel az összes tolnai halászbárka elenyészett, megsemmisült, a méreteket a paksi Vörösmalom horgász tavon lévő bárkáról vettük le, enyhén csökkentve a méreteket, és ötletet kapva a bárka úszóképességének biztosítására. Ezen méretek alapján elkészítettem a tervrajz munkapéldányát egyszerű csomagoló papírra. A borda metszetek (bókonyok) méreteit és szögeit erről a példányról vettük le. Így a bárkát 14 m hosszúra és 4 m szélesre terveztük. Mivel nem fog hal tárolásra szolgálni, az oldal magasság is csak 1,3 m lesz.
A régi tolnai bárkák teljes egészében tölgyfából épültek, de ez nagyon megnövelte volna az anyag költségeket. Ezért a testvérvárosi kapcsolatokat kihasználva az erdélyi Uzon, Sümegi Zoltán polgármester közbenjárására vállalta, hogy a szükséges vörös fenyő faanyagot ajándékul adja (köszönet érte). Ez az anyag még nyers fűrészáru volt, de mivel a bárkát nem kellett úszóképesre építeni és azonnal vízre került, az anyag így nyersen is megfelelt. 1,5" vastag, és 14 cm széles deszkaanyag érkezett. Azért volt értékes ez a faanyag, mivel a vörös fenyőnek magas a gyanta tartalma, és garantált volt, hogy a gyantát fenyőkátrány előállítása miatt nem vonták ki belőle, így rothadás mentes, hosszú élettartama várható. Ezzel a gesztussal az előkalkulált 4 millió forint költségről az építési költség 2,8 millió forintra csökkent.
A bókonyoknak viszont tölgy anyagot használtunk, melyet Tolna megyében, Őcsényben Horváth János fafeldolgozó vállalkozónál rendeltünk meg, 10x12 cm-es méretben, orr és fartőkéhez 25x25 cm tölgyet vásároltunk. Bókony vasak 60x8 mm laposvasból készültek, Lelovits László tolnai lakatos készítette. Felszerelés előtt gondosan lefestettük, a bókonyok összeállításához M8x130-as horganyzott kapupánt csavart és alátétet használtunk.
A bókonyok összeállítását 2009. január 9-én kezdtük Bajor László Tolna, Damjanich utcai házának udvarán. Aztán helyigény miatt a bárka építését a Tolna Borház területén folytattuk. Palánkok megfelelő méretét tompa illesztéssel, rátét darab felcsavarozásával végeztük, ügyelve, hogy az egymás utáni palánkok toldása, a hosszirányú szilárdság érdekében térben eltolva legyenek. Figyelmet fordítottunk továbbá arra, hogy a palánkok évgyűrűi, a deformáció elkerülése végett és a palánkolás szabályai szerint befele görbüljenek. A szegeléshez az anyagot 3 mm-es csigafúróval előfúrtuk, és 110-es csavart paletta szeget használtunk. Mivel a bárka úszékonyságát más módon szándékoztunk biztosítani, a palánkokat nem kellett nagyon pontosan illeszteni. Az építéshez állványzatot készítettünk, a bárka kezdetben fejjel lefelé épült, először a fenék készült el, majd az oldalak egy része, ekkor a bárkát autó daruval megfordítottuk, és az építést álló helyzetben fejeztük be. A palánkolás megkezdése előtt a bókonyokat gondosan lefestettük Bornit H. impregnáló anyaggal, melyet később a bárka test külső-belső festésére is használtunk. A kalyibák tetőjének fedésére kátránypapír zsindelyt használtunk, a széleken lebádogozva. A kalyibák festését Kovács Gábor vállalkozó végezte társadalmi munkában.
A tolnai bárkák jellegzetessége a bőgő orr/csiga kialakítása volt, melyhez egy mintát a régi, elkorhadt bárkából a tolnai HTSz. területén találtunk meg, s melyet megkaptunk. Mivel elkészítéséhez szaktudás szükségeltetett, a faragást az iregszemcsei kőfaragó (fafaragó) Domokos úr csinálta. A csigát az orrtőkére csapolással, csavarokkal és poliurethán ragasztóval erősítettük.
A bárka úszékonyságát a paksi Vörösmalmi tavon lévő bárkánál már bevált hungarocell bálák elhelyezésével biztosítottuk. 3,5 m3 hungarocell anyagot zsákvászonba varrattunk, és ezeket a bálákat helyeztük a középső fedélzet alá. Ez viszont nem biztosított egyenletes felhajtó erőt, mivel az orrtőke nehezebb volt a fartőkénél, így a bárka orra bukott. Továbbá a közép fedélzet alatt elhelyezett hungarocell bálák felhajtó ereje a bárkát meghajlította. Ennek kiküszöbölésére utólag légtartályokat készíttettünk, 4 db-ot az orrfedélzet, 3 db-ot a farfedélzet alá. A tartályok mérete 50x50x100 cm volt, azaz 0,25 M3. A nagy felhajtó erő miatt a fedélzet alá történő csúsztatása lehetetlen volt, ezért az elhelyezésüket úgy oldottuk meg, hogy a felső részére tettünk egy 2"-os, 8 cm magas töltő csonkot, majd vízzel majdnem teljesen megtöltöttük, a helyükre tétele után a vizet elektromos szivattyúval kiszívattuk, majd a tartályt az oxigén kizárására gondosan ledugóztuk. Így elértük a majdnem tökéletes uszó állapotot.
A bárka megközelítéséhez 12 m hosszú, 90 cm széles járó palló készült, U vastartók között járó lapokat helyeztünk el. A járót társadalmi munkában, ingyenesen Király József készítette.
A polgármester úr részéről felmerült az ötlet, hogy nagyszerű alkalom lenne a bárka vízre bocsájtására a város napja, május 23-i dátum, ezért belehúztunk az építésbe, melyet a fenti dátumra sikerült is befejezni. A bárka Dunára szállítása és vízre bocsájtása igazi népünnepéllyé vált, rengeteg ember kísérte útján és követte figyelemmel a vízre tételt. Sok helyen volt kritikus a szállítás, különösen a kanyarokban és a Duna parti szűk utcában. Végül minden rendben lezajlott, méltó jelképet állítottunk Tolna városának. A szállítást Duna Trans Kft. szervezte és bonyolította társadalmi munkában.
A bárka építését és a kapcsolódó munkálatokat nagyon sok önkéntes és vállalkozó segítette, szinte nem volt olyan nap, hogy valaki ne jött volna a szabadidejében segíteni. Köszönet nekik.
A bárka építésében önkéntesen közreműködött főbb cégek és magánszemélyek a teljesség igénye nélkül:
Duna-Trans Kft
Király József vasipari munkák, járó készítés
Kovács Gábor festő vállalkozása
Bucher Ferenc
Kurcz Alfréd
Potyondi Imre asztalos
És nem utolsó sorban akik az építést vállalták, Bajor László és Koncz Ákos tolnai ex tengerészek.
Tolna, 2023. febr. 26-án
A javaslatot készítette: Reiter Antalné - Bajor László és Koncz Ákos által összeállított anyag alapján, 2024.
A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített és természeti környezet
Fellelhető: Tolna szabadidő park