Solymos Ede: A tolnai Halászcéh kutatási anyaga
Tolna történelme, sorsa szorosan kötődött a Dunához.
A vízi mesterségek művelői közé tartoztak a halászok is. A régmúltból néhány adat maradt fent róluk, akiknek zöme a korai időszakban biztosan a piszlicsárok, a szegény halászok közé tartozott. Majd az uradalom és a halászok kapcsolata rendezett lett. Megvoltak a "halásztanyák", amelyek minden Duna-ártéri terület kincsei és sajátosságai közé tartoztak a 18. században.
I.József 1781-ben privilégiumot adott Tolna vármegye tolnai halászainak. Céhet alapítottak, halászmester dinasztiák alakultak ki, leszármazottaik nem csak nevükben, de hagyományaikban is őrzik elődeik emlékét, de legfőképpen a halászléfőzés tudományát. A szakirodalom említi, hogy az étel neve "Halászly", amit a tolnai német halászok magyar szóként használtak, egy nevezetes korabeli tolnai halászat alkalmával. Ez ugyanis- ismereteink szerint- a halászlének, mint ételnek és mint elnevezésnek első említése. Egy németajkú halászcéh tagjaitól, német szövegben, magyarul.
A tanulmány értéktárba vételét javaslom, mert a halászmúlt és az ehhez kapcsolódó hagyományok napjainkban is egy összetartó közösségi értéket képviselnek az itt élők, valamint az elszármazottak között is. Mivel a céh tolnai volt, de más vidékről is tanultak itt halászmesterséget, továbbá a Duna menti települések között is egy összetartó erőt képviselt, jelentősége napjainkig mutat. Tolnán ma sincs ünnep halászlé nélkül és ezt elsősorban a Tolnai Halászcéh hagyományainak köszönhetjük. Napjaink halászléfőző rendezvényei életben tartják ezeket a hagyományokat, erős összekötő kapocsként a közösség tagjai között.
A nemzeti érték fellelhetőségének helye
- Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)Tanulmányok Solymos Ede: A tolna halászcéh
Solymos Ede: A Tolnai Halászcéh
Tanulmány, a Tolnai Halászcéh kutatási anyaga
Dr. Solymos Ede (1926-2008) néprajzkutató, a történelemtudományok kandidátusa, bajai lokálpatrióta, a dunai halászatának nemzetközi hírű kutatója, muzeológus. Kiemelkedőbb kutatási területe a magyar hivatásos és népi halászat volt.
Tanulmányai közül kiemelkedik pl. a Velencei-tó halászata, Dunai halászat, Rekesztő halászat a Velencei tavon
A tolnai halászcéhről szóló tanulmánya a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum és a Wosinszky Mór Múzeum Évkönyvei/Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9.(Szekszárd,1979)/ Solymos Ede: A tolnai halászcéh címmel jelent meg.
A szerző tanulmánya bevezetőjében említi, -"Az elmúlt években örvendetesen megélénkült a magyarországi céhek történetének kutatása. Ennek egyik eredménye és egyben a további munka serkentője a Céhkataszter. A különböző szempontok szerint összeállított táblázatok alapján a kutató könnyűszerrel megtalálhatja, hogy az őt érdeklő céhekre hol, milyen anyagot talál. Ennek alapján folytatjuk a már korábban megkezdett halászcéhekre vonatkozó kutatásainkat is."
Így került sor a tanulmányban megjelölt fellelhető anyagok alapján a tolnai halászcéh történetének feldolgozására is.
A tanulmányból megismerhetjük a tolnai halászcéh megalakulásának körülményeit, működését, a halászmester dinasztiák, halászmesterek, inasok neveit, tevékenységüket. Képet kaphatunk őseink akkori életéről. E tény azért érdemel említést, mert a mai tolnai családok közül szinte nincs is olyan, akinek valamelyik őse ne tartozott volna valamelyik halászdinasztiához.
A település földrajzi fekvése meghatározza, hogy Tolna történelme, sorsa szorosan kötődött a Dunához.
A vízi mesterségek művelői közé tartoztak a halászok is. A régmúltból néhány adat maradt fent róluk, akiknek zöme a korai időszakban biztosan a piszlicsárok, a szegény halászok közé tartozott. Majd az uradalom és a halászok kapcsolata rendezett lett. Megvoltak a "halásztanyák", amelyek minden Duna-ártéri terület kincsei és sajátosságai közé tartoztak a 18. században.
A Dunában sok és sokféle hal volt, amelyek közül a nagyobb fajtákat (viza és ehhez hasonlókat) Bécsbe szállították, míg a kisebbek (csuka, márna, kecsege, stb.) Budán és Győrben leltek piacra. Emellett természetesen ellátták a települést és a környéket is hallal.
1781. március 17.-én I. József, Magyarország apostoli királya, privilégiumot adott Tolna vármegye tolnai halászainak. Ezeket a kiváltságokat 1781.október 24.-én, a császári udvar szekszárdi városában és várában, a vármegyegyűlésen kihirdették. A megalakult halászcéh alapító mestereinek névsorát 1782.január 19.-kelettel jegyezték.
A tolnai halászcéh jelentőségét igazolja, hogy más vidékekről is sokan jöttek ide halászmesterséget tanulni, a tolnai halászok vándoréveik alatt pedig egészen Zimonyig jutottak.
A Duna egészen hosszú szakaszán pedig jelentős kapcsolatrendszerük alakult ki. A céh sajátos utóhatása, hogy egészen a múlt század végéig jelentős maradt a halászat Tolnán, a halászcéh hagyományait követve, a Duna szabályozás után is, ekkor már a holt-Duna halászata, halászati Szövetkezettel.
A halászmesterek leszármazottai őrzik őseik nevét, hagyományait, de legfőképpen a halászléfőzés tudományát.
Dr.Solymos Ede tanulmánya felöleli a privilégium elnyerésétől (1781) egészen a 19.század végéig a céh történetét , függelékben tartalmazva a Tolnai Halászok Privilégiumát(1781)